A hülyékről

1798343_810358692323630_1475686795_n_1391331878.jpg

A hülyéket senki sem szereti. Éppen ezért az értelmes ember megpróbál mindent elkövetni azért, hogy rá ne vetüljön e szó sötét árnyéka. Azonban a hülyeség megítélése éppúgy szubjektív, akár egy olvasmányélmény. És könnyen lehet, hogy te is hülye vagy, csak még nem tudsz róla.

Megjegyzés: a bejegyzés szubjektív véleményt tartalmaz, és nem bír tudományos értékkel.

Vegyük először sorba a hülye szótári definícióit (forrás: WikiSzótár).

  1. Kórosan csökkent szellemi képességű(személy), aki gyenge elméjű, elmebeteg.   

Nos, ezzel a fajta hülyével ritkán találkozunk, és ritkán idegesít fel minket. Elvégre meg tudjuk érteni.

  1. Nagyon buta(személy), akinek lassú, nehézkes a felfogása.

Melegszik, de még ez a réteg sem az, akire szeretünk hülyét kiáltani. Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, hogy nem fogtunk fel valamit azonnal. Pl. iskolában, társaságban vagy a munkahelyen.

Viszont a következő két példa már beletartozik a hétköznapi életünk hülyéire (a négyeset átugrottam, mert a kettes és a hármas pontra is elmondható).

  1. Dühöt keltő(személy), aki egy személy kedve, érdeke ellen cselekszik, viselkedik, és ezzel megvetést, mérget vált ki.
  2. Dühöt keltő(állat, jelenség, dolog), ami a logikával vagy az emberi érdekkel, tetszéssel a legnagyobb mértékben ellentétesen viselkedik, működik, folyik, létezik, és ezzel bosszankodást, mérgelődést vagy megvetést kelt.

Forró! Elérkeztünk ahhoz az embertípushoz, akire már szívesen rákiabálnánk a bejegyzés címében is szereplő szót. Mert ezt a fajta hülyét mindnyájan ismerjük. És utáljuk is. Nagyon. Kikre mondható el nagy általánosságban a fenti definíció? Nos, többnyire az értetlen főnökökre. A főnökre, aki semmibe vesz, aki azt hiszi, hogy tud gondolkodni, de csak félig tud, aki építés helyett keresztbe tesz a csapatszellemnek, és aki számára fontosabb, hogy robotjai legyenek, ne pedig emberei.  De hogy néz ez ki az ő szemszögéből? Valószínűleg úgy, hogy a befektetett pénzéért cserébe a keze alá dolgozik egy raklapnyi szerencsétlen, akiknek mindig van valami baja, akik csak nyelik a pénzét, akik miatt sosem tudja élvezni azt, amiért megdolgozott. Azzal persze a végtelenségig eljátszhatunk, hogy akkor ki kinek és miért és mennyire tartozik felelősséggel. Amit viszont nem vitathatunk, az az, hogy ezt két oldalról játsszák.  

angry-man-internet.jpg

Mondok egy példát. Múlt hónapban egy ismerősömmel beültünk egy mekibe a WestEndben. A McDonald’s mellett volt egy reklámtábla, ami – ironikus módon – a Burger King hosszú szendvicseit reklámozta. Miközben a pénztárnál várakoztunk, az előttünk lévő ürge jelezte, hogy egy hosszú, sajtos chilis szendvicset szeretne. Ott igazították ki, hogy az a konkurenciánál kapható.  Az eladóhölgy arcából ítélve nem ő volt az első eltévedt vendég. Ezt az egy jelenetet pedig két szemszögből is mérhetjük.

– Az eladó szemszögéből nézve a fazon egy hülye volt, hiszen ha alaposan megnézi a táblát, észreveheti, hogy ott a Burger King logója van, nem a McDonald’s sárga M betűje.

– A vásárló szerint hülye a McDonald’s, hiszen miért melléjük van kirakva a reklám, ha egyszer a szendvicsek nem kaphatóak ott?

De ezt akár, maradva a gyorséttermi változatnál, máshogy is megvizsgálhatjuk. Adott az alkalmazott, aki kiszolgálja a vendéget, de a vendégnek nem tetszik valami, és magából kikelve üvölt az alkalmazottakkal. Az alkalmazottak szemszögét könnyű megérteni, hiszen akik a kereskedelemben/vendéglátásban dolgoznak/dolgoztak, már találkoztak ezzel a típusú emberrel. Azzal, aki nem gondol bele, hogy pontosan kivel is üvöltözik. Nem gondol bele, hogy az alkalmazott talán egy egyetemista lány, aki már vagy egy hete nem aludt rendesen, annyit tanult, és uram bocsá’, ember is, aki néha hibázhat. Nem, mert a vendég csak azt látja, hogy a hamburgere rosszul lett elkészítve, úgyhogy fel van hatalmazva, mint fizető állampolgár, hogy jól leteremtse a boltot. Elvégre pénzt fizetett valamiért, így úgy érzi, jár neki a legjobb minőség, ezeknek az embereknek pedig az egyetlen dolguk az, hogy elé tegyék a jó szendvicset. Adok valamit, kapok valamit, egyszerű logika, ősi gondolkodásmód. És itt el is jutottunk oda, ahová ezt az egész bejegyzést vezetni szerettem volna. Ahhoz, ami szerintem hülyévé tehet egy embert: ha nem képes mások fejével gondolkodni.  

empathy-communication-job-tips-malta-620x280.png

Hiába van a fejedben egy teljes lexikon, hiába tudsz cápaként manőverezni a számok tengerében, ha az érzelmi intelligenciád nem fejleszted. Az efféle ember nem képes komoly kapcsolatra (se barátira, se szerelmire), nem lesz képes többet látni embertársaiban puszta funkcióknál, és éppen ezért elviselhetetlenné válik. Csak embernek látszó, éles eszű, de üres héj. Mert pont az együttérzés hiányzik belőle. Ez a téma amúgy megérne egy külön bejegyzést, mert én sci-fi kedvelőként sokat megéltem már ebből a szélsőséges logikából.  De vajon tényleg letudható ennyivel a hülyeség?

Természetesen nem. Hülye akárki lehet, akármikor és akármiért. Biztos vagyok benne, hogy mindenkivel előfordult már. És most nem a tárgyi tévedésekre gondolok, hanem amikor valakit félreismertünk, vagy éppen valakit félreértettünk. Vagy amikor éppen úgy gondoltuk, hogy teljesen magától értetődő dolgot mondunk, vagy logikusan cselekszünk, aztán kiderült, hogy melléfogtunk. Ezek a hülyeségek viszont még bocsánatosak, hiszen megadják a lehetőséget a fejlődésre. A lehetőségekre adott válaszaink döntik el, hogy mennyire ismertük fel hülye cselekedetünket mások szemén keresztül, és mennyire vagyunk képesek tanulni belőle. Akkor is viszont érdemes feltenni a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a társadalom jelentős része inkább a hülye létet választja? Nos, én ezt nem így fogalmaznám meg. Ahogy azt írtam, a hülyeség nagyon sokszor más gyengeségünkből ered. Én nem azt írom, hogy a társadalom nagy része hülye. Inkább azt, hogy sokan nem akarnak kilépni a gyengeségből. Mert a gyengeség kényelmesebb. Folyton biztonságra játszani, bennmaradni a komfortzónában, nem vesződni mások megismerésével, sem önmagunk fejlesztésével… és ami a legfontosabb, nem venni tudomást arról, hogy hibáztunk. És nagyon sok ember nem hajlandó beismerni, ha hibázik.                            

Én ennyit szerettem volna most körmölni ide. Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a bejegyzést. =) Ha gondolod, szállj egy picit magadba, és gondold át: te mikor követtél el valami komoly hülyeséget? És tanultál-e belőle?