Mit olvasson az író?

635964208125618363-1839861109_td6b.jpg

A Spekulatív Zóna című blog októberben tett közzé egy listát olyan SF történetekkel, melyeket azoknak ajánlott a Pintér Bence (feat. SFmag), akik írói pályára kívánnak lépni. A lista nagyon sok fantasztikus könyvet sorol fel; ezt látva nem vonom kétségbe, hogy összeállítói tisztában vannak a fantasztikummal. Csak épp azzal nem, hogyan működik az emberi kíváncsiság.

Az itt leírtak nem rendelkeznek tudományos értékkel, pusztán saját agymenéseimet tartalmazzák.

A toplisták visszatérő rákfenéje, hogy mindig egy adott közösség szubjektív értékrendszere szerint készülnek el. Épp ezért az összes toplistába bele tudnánk kötni. Ezért is tartom furcsának, mikor valaki közhasznú listákat hoz létre, ajánlott olvasmányokból. Az eredmény ugyanis a legtöbb esetben túlságosan tankönyvi szerkezetű lesz; nincs ez másképp a Spekulatív Zóna listájával sem.

A lista egy válasz a Fantasztikus Kéziratok Éjszakáján átélt tapasztalatokra. Az SFmag oldalán jelent meg egy összefoglaló Juhász Viktortól, aki arról számol be, hogy azok, akik szeretnének SF írással foglalkozni, ijesztően alulműveltek a zsánert illetően. Engem őszintén megdöbbent, hogy ez bárkit megdöbbenthet. Minden szurkálódási szándék nélkül szeretném megjegyezni, hogy néha megmosolyogtat az emberek naivitása. Jobban mondva az, hogy mennyien indulnak ki magukból, mikor valaki olyannak készítenek anyagot, akinek eltérő igényei vannak. Ahogy azt a bejegyzésem elején említettem, a lista nagyon sok könyvet felsorol, melyek egy részével valóban egyet is tudok érteni (ugyanakkor hiányolok jó néhány művet a listáról, plusz fedeztem fel apróbb tévedéseket). Azonban rögtön beleképzeltem magam annak a figurának a helyébe, akinek ez a lista készült, és elkezdtem kérdéseket feltenni: miért épp ezeket kellene elolvasnom? Miért hallgassak rád; ki vagy te? Mit tudnak mutatni ezek a klasszikusok nekem, amikor látom, hogy a kortársak sokkal több pénzt tudnak keresni a regényeikkel?

1_mzyi7-8vkntom-ei6xlomw.jpeg

Ha valóban az a szándékunk, hogy napjaink fiataljai aktív fantasztikumfogyasztók legyenek (és ne csak a képernyőről falják a sci-fit/fantasyt), akkor el kell kezdeni a nyelvükön beszélni. Ha pedig azt szeretnénk, hogy jó írók is legyenek, akkor az előbbi mondatot kétszer kell aláhúzni. A lista összeírói ugyanis mind hardcore olvasók, akik valszeg’ min. 10 éve olvasnak fantasztikus irodalmat. Ott voltak a hazai SF élet „aranykorában”, amikor Galaktika magazint és könyveket olvasni még ugyanakkora életérzés volt, mint hangalámondásos kazikat nézni. Ezek az idők elmúltak. Az én generációm például inkább képregényeken, filmeken és videojátékokon nőtt fel, és akkor fordult a könyvek felé, ha a képernyőkön látottakat szerette volna újraélni. Nem véletlenül volt a Harry Potter sokunk kapudrogja a fantasztikumba. Mindent tudott, amit át akartunk élni egy filmben, de kihagyta azokat, amik miatt korábban viszolyogtunk a könyvektől. „Jé, ilyen is lehet egy könyv?”, gondoltam magamban, mikor a második Pottert olvastam. Itt jegyzeném meg, hogy az íróvá váláshoz szükséges egy bizonyos szintű kíváncsiság is. Sokaknak a Potter könyvek, vagy A Gyűrűk Ura voltak az egyedüli fantasyolvasmányaik, ahogy másoknak a mai napig Asimov, Gibson vagy Herbert képezi a csúcsot sci-fi terén, és meg vannak róla győződve, hogy ennél jobban igazából már senki sem tud írni. Engem viszont hajtott a kíváncsiság, hogy jobban megismerjem ezt a világot. Ehhez pedig könyveket kellett olvasnom. Megjegyzem, ha a fantasyk kerülnek szóba, a mai napig erősen uralkodik A Gyűrűk Ura látványvilága. Tehát, ha találkozol más könyvekben tündékkel, esélyes, hogy a Jackson filmjeiben felbukkanó figurákat/Alan Lee illusztrációit képzeled oda. Ennyire sokat számít, mivel találkozol életedben először, mert attól már nehéz lesz elvonatkoztatni később. Nekem is kellett hozzá egy Dragon Age, hogy bepróbálkozzak klasszikus, középkoros fantasykkel. Plusz, ahogy tapasztaltam, a fantasztikus irodalom elég beavatós jelenség. Valaki általában beleviszi az érdeklődőt ebbe a világba, érdeklődést felkeltő szóbeli ismertetőkkel. Ugyanezt meg lehet tenni azokkal is, akik írni szeretnének. Leírom, én miképp szoktam klasszikust javasolni. Azért maradunk a klasszikusoknál, mert a már említett lista is sokat tartalmaz közülük (de persze a kortársakat is célszerű ismerni).

what-to-read-next-cats.jpg

Ha az illető megnevezi kedvenc íróit (és ő maga is írói hajlamokkal rendelkezik), akkor meg szoktam kérdezni, hogy ismeri-e, honnan gyűjtött ihletet a bálványa? Ha ugyanis klasszikusokat keresünk, akkor rámutatunk azokra, akik hatással voltak az adott írópalánta kedvenceire. Ha például megemlítik Rowlingot, én rámutatok, hogy Jane Austen és C. S. Lewis sokban inspirálták az írónőt, így rögtön az Emmához, vagy a Narniához vezetem őket, de Ursula K. Le Guin-t is megemlítem, ha a varázslóiskolás vonalon kíván maradni. Ha ugyanis szeretnél olyan jó lenni, mint a mintaképed, akkor célszerű tanulmányoznod azok munkáit, akik hatással voltak rá. Ugyanígy King esetében Lovecraft, Poe vagy Bradbury lesznek kötelezők.  Megnevezett filmek esetén is be szoktam dobni azokat az SF regényeket, melyek valahol inspirálták a készítőket. „Nem mindegyik könyv szórakoztató, de hé! Te író akarsz lenni, nemde? Akkor bizony végig kell járnod ezt az utat. Az írónak muszáj nagy műveltséggel rendelkeznie a választott zsánere terén, ha szeretne benne nyomot hagyni.” Szóval a kérdésre válasz, hogy „miért pont ezeket?” az lenne, hogy „azért, mert ha komolyan gondolod az írást, akkor utánajársz, mitől/kiktől is működnek a kedvenc történeteid”. Azt is hozzá szoktam tenni, hogy „ezzel a módszerrel el leszel látva egy ideig olvasnivalókkal.” Ha az illető nem tiszteli meg azzal az irodalmat, hogy mélyebben beleássa magát, akkor felesleges írói álmokat dédelgetnie. Ez olyan, mintha úgy akarnál programozni, hogy egyik programozási nyelvet sem vagy hajlandó megtanulni.

35_1hb.jpg

A Spekulatív Zónán olvasható listát véleményem szerint azzal lehetne valamelyest frissíteni, hogy az író minden egyes könyvhöz hozzáírja, hogy miért gondolja jó példának. Mit tanulhat belőlük az olvasó? Mitől kimagasló teljesítmények azok a regények? És az ég szerelmére, hanyagoljuk az ilyen és olyan díjak megjelölését! Biztosíthatlak róla titeket, hogy a díjfetisiszták csak egész pici rétegét teszik az olvasóknak. Erre már nem egy, a Moly.hu-n végzett felmérés rámutatott már. Tl;dr: ha szeretnéd a fantasztikum fáklyáját egy új generációnak átnyújtani, akkor ne magadból indulj ki.